A kashmíri (magyarul kasmíri) saivizmus nem egy vallás, hanem egy filózófiai iskola. Egy rendszer, amely mindazoknak szól, akik vágynak az igazi tudás elérésére és az ismétlődő születések és halálok rabságából való megszabadulásra.
Nem imád szenteket, nem hirdeti egy rajtunk kívülálló Isten létezését. Nem különböztet meg sem hit sem bőrszín alapján, nem írja elő, hogy mit csinálj és mit ne. Válaszokat keres és kínál az Univerzum valódi működésére, amit egynek tekint Istennel és az egyénnel is.
Ez az iskola a 8. század környékén vált el a saizmustól. A leghíresebb trika filozófus Abhinavagupta volt, akinek a fő műve a Tantrálóka. Ennek a rendszernek a neve Trika rendszer. Mai ismeretünk szerint Swami Lakshman Joo Mahārāj volt az utolsó a kasmíri śaiva hagyomány nagy szentjeinek és mestereinek sorában.
A Trika-rendszer a létezés három formájának (नरशक्ति शिवात्मं त्रिकम्) egysége: Śiva (az egyetemes lény), Śakti (az egyetemes energia) és Nara (az egyén). A nem kettősség elvét vallja, amelynek lényegét Swamiji így foglalta össze:
„Valójában minden alany (jīva) csak Isten, mint egyetlen alany megtestesülése.”
Eszerint nem létezik egy rajtunk kívül álló Isten, hanem mi magunk és az Univerzum minden eleme egyetlen Legfelsőbb Isten része. A saivizmus filozófiai tanításaiban ezt a Legfelsőbb Istent Sívának hívjuk, de ugyanez az alapelv valójában a legtöbb vallás eredeti gyökereiben fellelhető. Gondoljunk csak Jézus Krisztus alábbi kijelentésére: „Én és az Atya egy vagyunk.” (János 10:30)
A kasmíri Śaivizmus arra törekszik, hogy eltávolítsa azt a velünk született tudatlanságot, amely elválasztja Nara-t, az egyént (जीव), Śiva-tól és Śakti-tól, azaz az egyetemestől (शिव).
A Kashmíri Saivizmus iskolájában az a csodálatos, hogy az ősi, szanszkrit szövegeknek és Swámiji tanításának köszönhetően konkrét módszerek és eszközök állnak rendelkezésünkre az Önvalónk valódi állapotának elérésére, közismert nevén a megvilágosodára.